VG ZsoltA Volvo Galéria Budapest munkatársai minden évben csatlakoznak valamilyen jótékonysági kezdeményezéshez, vagy valamilyen támogató akcióhoz és ez idén sincs másképp. Ezúttal az Országos Vérellátó Szolgálattal fogtak össze és közösen tettek egy jó ügyért, hogy több, mint 100 ember gyógyulását segítsék. Az akció sikeréről Dankovics Beával, a Volvo Galéria Budapest marketing vezetőjével beszélgettünk.
Mivel a Volvo Galéria Budapest rendszeresen kiáll jó ügyek mellett, felmerül, hogy mi alapján választjátok ki, hogy milyen akcióhoz csatlakoztok?
Ha őszinte akarok lenne, ez teljesen véletlenszerű. Mikor, milyen téma az, ami szembejön és megérint. A véradás más egy picit, azt a rendszeres véradó kollégáink is erőteljesen szorgalmazták.
A Volvo Galéria munkatársai közül mennyien adtak már korábban is vért, van esetleg olyan közöttetek, aki rendszeres véradó? Illetve voltak-e első véradók köztetek?
2019-ben volt már egy céges véradásunk, akkor a cégen belül 50%-os volt a részvétel, ezt idén sikerült felduzzasztanunk 60% felettire. Ami egy iszonyú magas szám.
Ahogy 2019-ben, úgy most is voltak első véradóink, akik nagyon hősiesen és lelkesen vállalták, hogy segítsenek.
Egy cégnél átlagosan a dolgozók 10%-a vesz részt egy ilyen véradáson, a ti esetetekben ez 60% felett volt. Minek köszönhető az ilyen mértékű ,, érzékenység” és szerepvállalás a cégen belül?
Egyértelműen a csapatszellemnek tulajdonítom. Jó volt látni, ahogy egy szűkebb csoporton, osztályon, csapaton belül mennyire bíztatták egymást a kollégák a részvételre. A mosós csapatot szeretném is itt kiemelni, ahol az egyik kolléganőnek tű fóbiája van, de addig bíztatták a társai, míg rosszullét nélkül végigcsinálnia. Nagyon büszkék vagyunk rá!
Miért fontos a rendszeres véradás, és mit gondolsz, akik nem adnak vért, mi tartja őket vissza?
Mindannyian ismerünk valakit, akinek vérátömlesztésre van vagy volt valaha szüksége, vagy olyan betegséggel küzd, olyan kezeléseket kap, aminek során folyamatos vérkészítményeket kell kapnia. Ezért ezt a résztvevők mind szívügyüknek tarják. Talán mindig az a legjobb érzés, mikor kapunk egy üzenetet, hogy felhasználták a vérünket, hogy valakinek talán ezzel adtunk egy új esélyt az életre. A mi csapatunkból aki nem vett részt, az vagy nem adhatott, mert éppen beteg volt, vagy gyógyszert szedett, vagy szabadságon volt. De persze akad köztünk is olyan, aki a fehér köpenytől és a tűtől szívesen távol tartja magát. Nagy valószínűséggel azok, akik félnek a véradástól hasonló fóbiákkal küzdenek.
VGZsolt
