Volvo Galéria Magazin

Soha nem késő megtalálni magunkban az igazi művészt

Ahogy minden hónapban, úgy most is új kiállítással várja az érdeklődőket a Volvo Galéria Budapest autószalonja és kiállító tere. Ezúttal Klein Edit impozáns képei visznek színt a mindennapokba, akinek az életútja mutatja, hogy valóban soha nem késő elkezdeni megtalálni azt, hogyan tudjuk a bennünk rejlő érzéseket megfelelő módon kifejezni. Arról, hogy milyen képeket hozott a Volvo Galériába, magát a művészt kérdeztük.

Hogyan találkozott először a festészettel, mi motiválta, hogy elkezdjen foglalkozni a képzőművészettel?

A művészet mindig az életem része volt. Édesapám nagyon jól rajzolt, édesanyám pedig varrt és fodrászkodott. A lakásunk mindig tele volt könyvekkel, köztük volt több, ami a művészetekkel foglalkozott és felkeltette az érdeklődésemet. Az otthonunkban is egy Munkácsy nyomat volt a nappaliban. Az apai nagymamám sokat mesélt a festők életéről és nála is Paál László és Munkácsy nyomatok díszítették a falakat. Az első folyóiratot, amit olvastam nála a ” Tolnay Világlapja” volt, abból sok információt szereztem. Ezután először még csak batikoltam, varrtam, hímeztem és a fiaimnak kötöttem pulóvereket és bábokat ragasztottam.

Miután a gyerekek kirepültek, hirtelen sok időm szabadult fel és egyre többet gondolkodtam azon, hogy megpróbálnám kifejezni magam a festészeten keresztül. 2012-ben aztán megláttam egy napfelkeltét és annyira megihletett, hogy végül az a pillanat indított el ezen az úton, mert azt éreztem, hogy ezt meg kellett örökítenem mindenképpen.

Milyen technikákat alkalmaz, hogyan fejlesztette korábban és most magát?

Nekem az olajfestészet az etalon, így rögtön azzal kezdtem foglalkozni. Körülbelül 2 évig könyvekből, youtube-on elérhető oktatóanyagokból tanulgattam a festészet alapjait. Később workshopokra jártam, ahol apró fogásokat lestem el. Nyáron festőtáborokban tovább gyakoroltam az elsajátított technikákat. Mivel nekem ez kevés volt, ezért 2018-ban beiratkoztam a Jaschik Álmos Szakközépiskola esti OKJ-s festő szakára, ahol a Munkácsy díjas Varga Patricia Minerva tanárnő tanított. Hajtott a tanulni vágyás, ezért később elvégeztem az ELTE BDPK Szombathely, Képalkotás szakát is. Ez nagyon jó választásnak bizonyult, mert nagyon sok mindent tanultam ez alatt a három év alatt, többek között rajzot, festészetet, digitális rajz, videó és képvágást, művészettörténetet, grafikát stb.

Miért fontos az ön számára, hogy alkothat és mit akar kifejezni a művészetével?

Kellemes időtöltésnek indult, közben fontos önkifejezés lett belőle. Virágok, csendélet, és tájképek festésével kezdtem, de később hangulataim kifejezésének eszközévé vált a festészet. Ha megláttam egy szép tájat vagy virágot szedtem, lefestettem. Ha rossz volt a kedvem akkor szomorkás színeket alkalmaztam, ha jó volt, akkor élénkebb színeket használtam. Egyre nagyobb méretben festettem. Vastag festékréteget hordok fel a vászonra így pasztózus felülete lesz a képeimnek. Az évek során a pasztell krétával is megismerkedtem és szeretem is használni, sok festmény másolaton gyakoroltam ezt a technikát.

Milyen témák állnak önhöz közel és milyen alkotásokat hozott a Volvo Galéria Budapest bemutatótermébe?

Említettem, hogy főleg tájképeket, csendéleteket festek, de pl. a diploma munkám a Csepel Vas és Fémművek régi gyárépületei voltak, az ottani omló, pusztuló épületeket festettem meg. Idén több ilyen bezárt gyárat áll szándékomban meglátogatni, hogy azokat is megörökíthessem.

A Volvo Galéria Budapest bemutatótermébe vegyes képeket vittem, ami keresztmetszete a művészetemnek.

Mit gondol arról, hogy egy autószalon minden hónapban lehetőséget biztosít művészek számára, hogy bemutathassák alkotásaikat?

Nagyon jó az ötlet, hogy egy kezdő művész lehetőséget kap egy ilyen illusztris helyen a kiállításra, bemutatkozásra. Igazán hálás vagyok a lehetőségért és követendő példának tartom.

Kövess Minket

Kövess minket közösségi média felületeinken!