A Volvo, ami megmentette a Karácsonyt!

Bár a cím elsőre túlzónak tűnhet, de a történetem végére szerintem mindannyian egyet fogunk abban érteni, hogy a legkevésbé sem az. 2019 nagyon sok új dolgot hozott az életembe, de a legnagyobb fordulat kétség kívül az volt, hogy megszületett a kisfiam. Egy gyerek születése mindig nagy öröm, főleg hogyha az elsőről van szó, de a tapasztaltabbak nyilván tudják, hogy innentől teljesen megváltozik az ember élete. Az egyik nagy változás, hogy az eddigi sedan autónkat kinőttük és vettünk helyette egy kombit. A szembesülés, hogy a hétköznapokban általában megfelelő méretű autó a karácsonnyal járó utazásra alkalmatlan, megdöbbentő volt. Ekkor sietett segítségemre a Volvo Galéria Budapest, és nekik hála egy Volvo V90 Cross Country segítségével megmenekült a kisfiam első karácsonya. 

Mint oly sokan, akik az első gyerek eufóriájában élnek, mi is mindent megvettünk, amit csak a fogyasztói társadalomban kínálnak a gyanútlan szülőknek. A babakocsi, amit hosszas válogatás, tesztelgetés után sikerült megvásárolnunk, ma már reálisan látjuk, hogy hatalmas és minden alkalommal ki- és bepakolni az autóba már önmagában egy tortúra. A feleségem szülei Nyíregyházán élnek és úgy döntöttünk, hogy az első karácsonyt és az azt követő pár napot náluk töltjük családi körben. De gyerekkel már nem csak egy sporttáskára és egy bőröndre van szükség az elinduláshoz. Egyszer csak azon kaptam magam pár nappal az indulás előtt, hogy a nappaliban szépen lassan gyűlnek a dolgok és a karácsonyi ajándékok. Mivel több napra mentünk, vinni kellett a gyereknek a pihenő széket, hogy legyen amiben feküdjön ameddig mi enni próbálunk, a játszó szőnyeget, mert azon gyakorolja a számára még új és izgalmas akrobatikus mozdulatokat. Vittük a hintáját, igaz állvány nélkül, na, de az akkor is egy hinta, amiben esténként, de akár napközben is könnyen el lehet ringatni és hatalmas segítség az altatásban. A teljesség igénye nélkül becsomagoltunk még sterilizálót, fejő gépet, itató poharat, hozzá tápláló szettet, a gyerek fontosabb játékait egy nagy dobozzal, gyerek ruhákat, egy nagy csomag pelenkát és nedves törlőket, a hordozóját és az ágyneműjét. Ha ezek nem lettek volna, akkor is rengeteg mindent vittünk volna, hiszen a családban mindenkinek az ajándékait mi vettük meg és csomagoltuk, így legalább 15 doboz ajándék is útitársunk lett. December 24-én reggel még némi bizonytalanságot éreztem azt illetően, hogy a csomagok be fognak-e férni. Aztán elkezdtem kihordani a dolgokat és csak vittem és vittem és vittem, de még mindig volt hely. 

Az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy a feleségem nem kicsi bőröndje, ami általában a csomagtartó felét elfoglalja, állítva befért és ezzel rengeteg helyet nyertem. A Volvo V90 Cross Country csomagtere nem csak hatalmas, de nagyon könnyen variálható is. A tér szépen lassan kezdett megtelni és azon gondolkodtam, hogy az utasteret mi fogja megvédeni egy nagyobb fékezésnél attól, hogy a csomagok a gyerek, vagy a feleségem nyakában kössenek ki, de a Volvo mérnökei erre is gondoltak. A család számára tökéletes autót gyártottak. Az ülés és a csomagtér közé beszereltek egy csomagtér elválasztó hálót, amit egy egyszerű mozdulattal felhúztam és a probléma már meg is volt oldva. A csomagok szépen lassan, de mind a helyükre kerültek a csomagtartóra ki lehetett tenni a megtelt táblát, majd vállon veregettem magam és képzeletben az autót is. Az arcomon lévő csodálkozásnál, csak a fiam arcán volt nagyobb az érdeklődés és a mosoly, mikor meglátta az autó belsejét. Már az indulásnál látszott, hogy minden nagyon új és érdekes számára és annál nagyobb elismerést nem is kaphatott volna az autó, hogy szinte percek alatt elaludt és csak a megérkezéskor ébredt fel kipihenten. A feleségemnek rendszeres problémája mióta megszületett a gyerek, hogy hátul ül és ott teljesen más a hőérzete, ami a sofőrnek kényelmes hőmérséklet, az hátul neki sose felelt meg, ez nem mellesleg rendszeres vita forrása is lett nálunk a hétköznapokban. A V90 Cross Country ezt a problémát is megoldotta, mivel hátul külön vezérlő panellel rendelkezik a légkondihoz és így saját kedvére tudta állítani a hőmérsékletet. Az utazás során az autó teljesen hiba nélkül tette a dolgát, a segédfunkciók kivétel nélkül hozzátettek a vezetési élményhez és gondoskodtak arról, hogy nekem csak élveznem kelljen az utat.

Az egy hét alatt, ameddig használtam az autót az egyik legérdekesebb azt volt észrevenni, hogy bámulnak az emberek. Nem engem, hanem az autót. Mint írtam, nekem is egy kombi autóm van, de én hiába állok meg vele a pirosnál, nem néznek át a mellettem lévő kocsiból, ha kiszállok tankolni a benzinkúton nem látom azt, hogy akik elsétálnak az autó mellett megfordulnak utána. Később rájöttem. A Volvo-nak sikerült az, ami más márkáknak nem. Készítettek egy olyan kombit, ami nem csak végtelenül praktikus és minden elemében a család kényelmét szolgálja, hanem még jól is néz ki. Éppen ezért, amikor visszavittem az autót a Volvo Galéria Budapesthez, bevallom őszintén a kulcsok leadása után kissé irigykedve néztem vissza a parkolóba, de magamban azt mormoltam, hogy még úgyis találkozunk.