VGZsoltKorábban az autók biztonsági rendszereit kizárólag fizikai teszteken keresztül fejlesztették, mára azonban a mesterséges intelligencia segítségével már olyan élethű, háromdimenziós világokat hozhatóak létre, melyekben akár milliónyi, valószerű, de a valóságban soha meg nem történt közlekedési helyzetet vizsgálhatnak. Ebben a mesterséges környezetben a fejlesztők bármikor visszatekerhetik az időt, megváltoztathatják a forgalmat, az időjárást, az útviszonyokat – sőt, akár azt is, hány ember vagy jármű vesz részt az adott helyzetben. Ami korábban hetekig-hónapokig tartott, ma néhány nap alatt elvégezhető. Egy-egy „határeset” – például hirtelen fékezés vagy éles kormányzás – több ezerféle változatban játszható le. Ez nemcsak gyorsabbá teszi a biztonsági rendszerek fejlesztését, de lehetővé teszi azt is, hogy olyan eseményekre is felkészüljenek a fejlesztők, melyek a hétköznapokban ritkán fordulnak elő.
Az egyik izgalmas technikai újítás, amely ezt lehetővé teszi, a Gaussian Splatting nevű eljárás. Ez egy fejlett képfeldolgozási technika, amely a valódi felvételeket valósághű 3D-s jelenetekké alakítja. Olyan ez, mintha a kamerák által rögzített világ életre kelne – csak épp egy olyan világban, ahol minden mozdulat, minden változó szabadon szerkeszthető
A virtuális tesztelés mögött egy egész kutatási és fejlesztési csoport áll, amely nemcsak a technológiai cégek, de egyetemek, doktorandusz programok és alapítványok együttműködéséből nőtte ki magát. A cél: előre látni, modellezni és megérteni azt, ami még meg sem történt – hogy a valóságban már ne érjen meglepetésként.
„Már most is több milliónyi olyan adatponttal rendelkezünk, amelyek soha meg nem történt eseményeket írnak le, és ezeket szoftverünk fejlesztésére használjuk.” – mondta Alwin Bakkenes, a Volvo Cars globális szoftverfejlesztő tevékenységeinek vezetője. „A Gaussian splatting lehetővé teszi, hogy kiválasszunk egy ritkán előforduló határeseti eseményt, és létrehozzuk annak több ezer lehetséges variációját, amelyek alapján taníthatjuk és validálhatjuk a modelleinket. Ez az eljárás potenciálisan olyan léptékű lehetőségeket nyithat meg a fejlesztők előtt, amelyről korábban álmodni sem lehetett, illetve lehetővé teheti, hogy még azelőtt felkészítsük az ilyen határesetekre a szoftvert, hogy az esemény ténylegesen bekövetkezne.”
A közlekedés jövője tehát nemcsak a fizikai világban íródik, hanem párhuzamosan, egy digitális dimenzióban is, igaz a valódi utak továbbra is kihívásokkal vannak tele, de az új technológiák segítségével egyre felkészültebben vághatunk neki az ismeretlennek.
